Hívás most!


Villamos balesetek, mentés

1.)  Bevezetés
2.)  A villamos berendezések üzemeltetése ( MSZ 15585:2009 )
3.)  Személyi követelmények
4.)  Az áramütés
5.)  Az emberi test ellenállása
6.)  Az áram élettani hatása
7.)  A baleset súlyosságát meghatározó tényezők
8.)  Műszaki mentés
9.)  Műszaki mentés 1000 V- nál nem nagyobb feszültségű berendezésen
10.) Műszaki mentés 1000 V- nál  nagyobb feszültségű berendezésen
11.) A kiszabadítás követő  teendők
12.) Egészségügyi ellátás alapismeretek
13.) Elsősegélynyújtás

1.) Bevezetés  
A villamos energia egyre kiterjedtebb felhasználása maga után vonja a villamos áram okozta balesetek lehetőségének,valószínűségének növekedését  az üzemben és a háztartásokban egyaránt.
A villamos áram okozta balesetek előfordulásának statisztája  a korábbi évtizedek általános emelkedési  tendenciájához képest ugyan kedvezőbb, de a legutolsó tíz év alatti látszólagos stagnálás ( ami a biztonságtechnika,megelőző műszaki intézkedések és a tájékoztatás fejlődésének köszönhető) még nem lehet megnyugtató.
Az összes áramütéses baleset túlnyomó része közvetlen fázisérintés  ( nagyfeszültségen annak veszélyes megközelítése)  folytán következik be:Szigetelés romlás,testzárlat okozta áramütés veszélyét ugyanis az érintésvédelem léte nagymértékben csökkenti. A villamos szerkezetek  érintésvédelem hiánya viszont halálos balesetek forrása ( betonkeverő gépek, búvárszivattyúk, STB)

2.) A villamos berendezések üzemeltetése ( MSZ 15585:2009 )
A 2009 decemberében kiadott szabvány a villamos berendezések üzemeltetésére, illetve a villamos szerkezetekkel, a villamos berendezéseken vagy azok közelében végrehajtott munkavégzésre vonatkozik. A szabvány legújabb kiadása MSZ EN 50110-1 európai szabvány.
A szabvány a villamos berendezéssel, illetve azon munkák végzőket az alábbiak szerint   I….V.
csoportba  sorolja,és e szerint adja meg ,hogy ki milyen munkát végezhet:

  • I.    csoport: a minden kioktatás nélküli, képzetlen személyek.
  • II.   csoport:   műszaki, de nem villamos kioktatású személyek, akik az általuk kezelt villamos szerkezetek- pl:  eszterga- technológiai kezelésre kaptak kiképzést.
  • III.  csoport villamos szakképzetséggel nem rendelkező,de villamos veszélyekre kioktatott személyek
  • IV.  csoport villamos szakképzettségű személyek.
  • V.   csoport a villamos munkát vezető,illetve irányító személyek.

A szabvány új kiadása  megtartva a csoportokat,azonban a IV csoportot hat alcsoportra osztja.
A szabvány egyik legfontosabb témaköre a feszültség alatti és feszültség közelében végzett munka.
Feszültség alatti munkavégzésnek  nevezzük  azt a munkát,amikor a munkát végző személy testével,szerszámmal,szerkezettel,védő  vagy segédeszközzel behatol a veszélyes övezetbe vagy feszültség alatt álló részeket érint.
A feszültséghez közeli munkavégzés során a munkát végző személy a testével,szerszámmal vagy más tárggyal behatol a közelítési övezetbe anélkül,hogy megérintené a veszélyes vezetőt.

A feszültség mentesítéshez a villamos berendezés  azonosítása után,a következő öt műveletet kell végrehajtani az itt leirt sorendben – hasak nincs alapvető ok a sorrend megváltoztatására.

  • 1)    Teljes leválasztás.
  • 2)    Visszakapcsolás elleni biztosítás.
  • 3)    A villamos berendezés feszültség nélküli állapotának ellenőrzése.
  • 4)    Földelés és rövidre zárás végrehajtása.
  • 5)    A közeli feszültség alatti részek elleni védelem biztosítása.

3.) Személyi követelmények
Feszültség alatti munkát csak szakképzett,kioktatott és erre külön felkért ( megbízott ) személy végezhet. A munkavégző orvosilag, egészségileg alkalmas legyen.

4.) Az áramütés
Az ember vonatkozásában áramütésről akkor beszélünk,ha az ember teste két különböző helyen érintkezik a feszültség  alatt álló vezetőkkel és áram folyik át rajta. Az emberi szervezet károsodása alapvetően a testen átfolyó összáramtól ( I=I ember  I e ) és elsősorban annak nagyságától, frekvenciájától és a behatás  időtartalmától függ. A testen keresztülfolyó áram a szövetek különböző vezetőképességének  megfelelően egyenlőtlenül oszlik el,terheli a villamos hatásokra érzékeny szerveket, pl:  a szívműködés vagy az agyműködés zavarait idézi elő.

5.) Az emberi test ellenállása
Az emberi test összeellenállásának nagysága pontosan nem adható meg ,mert igen sok tényezőtől függ. Ilyen tényező például az emberi testtel érintkező elektród nagysága  ,anyagminősége és elhelyezkedése, a bőrfelület állapota ,a feszültség nagysága , a behatás időtartama, stb. sokkal nagyobb pl: a vastag, elszarusodott és ruhától fedetlen bőr ellenállása,mint a finom,vékony,szőrtüszővel borított,verejték- és faggyú mirigyekkel borított bőré . A bőr ellenállását  befolyásolják az éghajlati viszonyok ( hőmérséklet, páratartalom ),a környezeti viszonyok ( pára,lúg, és savgőzök ,légköri szennyezések ),valamint a bőr esetleges hiánya ( nyílt seb) is .

6.) Az áram élettani hatása
Az emberek és a háziállatok áramütésének következményeivel ,hatásaival IEC 60479 jelzetű nemzetközi szabványsorozat foglalkozik. A sorozat IEC/TS 60479-1:2005 jelzetű műszaki  előírása rögzíti az áramütéssel kapcsolatos általános szempontokat.
Érzékelési küszöb:  
Az érintési áramnak az a legkisebb értéke,amelyet az ember már megérez.
Az érzékelési küszöb nagysága függ az érintkezési helyétől ( melyik testrésszel érintkezik),az áram testen belüli útjától,az érintkezési felület nagyságától,az érintkezés körülményeitől: száraz vagy nedves felület,nyomás,hőmérséklet,az árammal kapcsolatba kerülő személy nemétől,korától,bőrének állapotától,pszichés állapotától.
Reakció küszöb:
A testen átmenő áramnak az a legkisebb értéke,amely akaratlan izom összehúzódást okoz.
Elengedési küszöb:
A testen átmenő áramnak az a legkisebb értéke,amelynél az ember még  el tudja engedni a kézben tartott elektródot.
Más szóval: a kéz izmainak enyhébben görcsös állapota még lehetővé teszi azt,hogy a sérült a feszültség alatti fémszerkezetet el tudja engedni. A felnőtt férfi esetében a szabvány szerint ez 10mA, a teljes népességre vonatkoztatva ez csak 5 mA körüli áram érték.
Szívkamra remegési (fibrillációs) küszöb: a testen átmenő áramnak az a legkisebb értéke,amelynél bekövetkezik a szívkamraremegés.
Bénulás: a villamos áramnak olyan hatása az emberi testre,amely tartósan befolyásolja az emberi életműködést ( vagy egy testrész működését),nincs akaratlagos mozgás.

 7.) A baleset súlyosságát meghatározó tényezők
A villamos áram által okozott baleseteket két csoportba sorolhatjuk ( ezek együttesen is felléphetnek):

  • 1.) A villamos áram másodlagos hatásaiból eredő baleset ( hőhatás,ívhatás,ijedség okozta sokk stb)
  • 2.) áramütés ( ekkor az emberi testen át áram folyik).

Az egyes csoportba sorolt másodlagos hatásokból származó balesetek igen sokfélék,ezek következményei és az ezekkel kapcsolatos mentési munkák általában nem különböznek a nem a villamos berendezések által okozott  hasonló balesetekkel kapcsolatos eljárásoktól.
A második csoportbeli  esetek súlyosságát,kimenetelét több külső és belső tényező együttesen határozza meg.
Külső tényezők:  ( ezek a balesettől függetlenek, a beható áram jellemzői): az áramerőség és az árambehatás időtartama   a két legfontosabb tényező ,ezek nagyságától függ a baleset súlyossága.
Az áramváltozás gyorsasága ( frekvencia,áramnem )
Feszültség: Csak közvetve befolyásoló tényező. Az emberi test ellenállását állandónak feltételezve a feszültség életveszélyessége a törpefeszültség felső határánál kezdődik. Hogy ez mennyire bizonytalan megállapítás,az kiderül abból,hogy tudunk 20 V alatti feszültség okozta halálos balesetről ( fürdőkádba),és 35kV-os feszültségen történt,nem halálos kimenetelű balesetről is.
Belső tényezők:  ( a balesetes testének adottságai,állapota a baleset pillanatában ):
A test ellenállása: Az  ( általában külső tényezőtől függ) érintési feszültség mellett a kialakuló áramerőség meghatározója az ellenállás.
Az áram útja a testben: Legveszélyesebbek a szíven, a tüdőn és az agyon áthaladó áram utak. Kevésbé veszélyes, ha az áram nem érint létfontosságú szervet.
A test fizikai állapota: Súlyosbítja a baleset kimenetelét ( Fáradság,kimerültség,betegség,ittaság és egyéb stimulált állapot,mérgezés,terhesség .A nők  és gyerekek érzékenyebbek az áramütésre.
A balesetes lelkiállapota:  Növeli a veszélyt: lehangoltság,depresszió,szétszórtság,idegesség,felindultság ( harag).
Javítja a túlélés esélyeit,ha a balesetes a veszély tudatában, az esetleges áramütésre felkészülve  végzi munkáját.
Ha balesete közelében segélynyújtó  tartózkodik ,az ő feladata sokrétű: lélekjelenlét  és jó helyzetfelismerő képességet igényel. Alapvetően két,egymás utáni műveletsort kell végrehajtania:

  • 1.)    Műszaki mentés
  • 2.)     Elsősegélynyújtás

A műszaki mentés fogalmába tartozik minden olyan művelet,amely az elsősegélynyújtás ( újraélesztés) megkezdéséig történik,az előkészti.

 8.) Műszaki mentés
A műszaki mentés alapvető jellemzője legyen a gyorsaság.( Az újraélesztés üteme az emberi  életműködések  ritmusához igazodóan adott.)  Az áramütéses baleset felismerése után ( egyidejűleg azzal,hogy hívással,kiabálással további segítségnyújtókat és mentőket kell értesíteni)  haladéktalanul meg kell kezdeni  az áramhatás megszüntetését,az áramütött kiszabadítása az áramkörből.
( A mentésnek  e fázisa  tulajdonképpen „feszültség alatti munkavégzés” –nek minősül és a segélynyújtóra nézve is fokozott veszélyt jelent.) A segélynyújtó elsődleges szempontja legyen,hogy ő maga semmiképp se kerüljön áramhatás alá,hiszen ezzel a társát nem segíti,sőt mindkettőjük  túlélési esélyei romlanak.

9.)  Műszaki mentés 1000 V- nál nem nagyobb feszültségű berendezésen
A biztonságos  mentés első  lépése az áramkör megszakítása. A megszakítás célszerű a berendezés főkapcsolójának kikapcsolásával,biztosítóbetéteinek kicsavarásával ,esetleg villásdugójának  kihúzásával  elvégezni,amennyiben ezek könnyen, gyorsan elérhetőek, és a kikapcsolás tényéről  kétséget kizáróan mag lehet győződni. ( A kikapcsoló szerv helyzetéről vagy feliratozásából, egyértelműen kiderül) Ha ez késedelem nélkül nem valósítható meg ,akkor sem szabad semmiképpen az áramhatást  megszüntetni a vezeték  elvágásával vagy szándékos rövidzárlat előidézésével. E módszerek alkalmazása súlyos életveszélyt jelentene a segélynyújtóra.

10.) Műszaki mentés 1000 V- nál  nagyobb feszültségű berendezésen
A nagyfeszültség sajátossága a kisfeszültséggel szemben, hogy nemcsak érintése, hanem megközelítése is életveszélyes! Ezért a műszaki mentés módozatai itt jóval szűkebbek. Az  áramütött közelébe kerülni,öt megérinteni veszélyes. A kikapcsolást csak arra jogosult, helyismerettel rendelkező szakember végezheti el.
Ha a baleset villamosműben ( erőmű,transzformátorállomáson,kikapcsolóállomáson)történik,és a balesetet okozó berendezés nem kapcsolható ki,akkor a sérült kiszabadítását a nagyfeszültségű berendezés névleges  feszültségének megfelelően szigetelt életmentőtód (  korábbi,közkeletű elnevezése: kapcsolórúd) segítségével megkísérelhetői erre külön kioktatott  személy. Egyéb segédeszköz nagyfeszültségen nem alkalmazható,ezért kapcsolórúd  hiányában a kikapcsolásig az áramütött  kiszabadítását nem szabad megkezdeni.

 11.) A kiszabadítás követő  teendők
A kiszabadítás követő  teendők  már közvetlenül az elsősegélynyújtás készíti elő:

  • égő ruházat eloltása vagy eltávolítása ( a balesetes égő ruháit le kell venni vagy pokróccal  kell letakarni)
  • szoros ruházat meglazítása,a segélynyújtás akadályozó tárgyak eltávolítása a baleset színhelyéről.

Ha a segélynyújtó egyedül van,akkor  kiáltozásokkal kell segítséget hívni ,mert a balesetest az egyéb teendők ellátása idejére sem szabad egyedül hagyni. Ha a balesetest akár csak egyetlen pillanatra is elvesztette az eszméletét,akkor mindenképpen mentőt kell hívni, még akkor is,ha a balesetes már jól érzi magát,és tiltakozik a mentők kihívása ellen.
A mentők telefonszáma ( országosan egységesen ) 104.

A mentők értesítésekor közölni kell:

  • a bejelentő nevét
  • a baleset jellegét ( áramütés, törések stb)
  • a balesetes állapotát ( pl: eszméletlen, légzése rendben)
  • a baleset súlyosságát, a sérültek számát
  • a baleset pontos címe.

Továbbiakban:
Ellenőrizni kell a villamos hálózat,berendezések állapotát a további balesetek vagy tűzeset megelőzése céljából.
Lehetőség szerint a baleset lefolyását tisztázni kell,majd a balesetről jegyzőkönyvet kell felvenni a hatályos jogszabályok szerint.

12.) Egészségügyi ellátás alapismeretek
Az élő szervezetek környezetükkel egyensúlyt tartanak fenn, azaz a környezet változásaival szemben megőrzik sajátosságaikat. Ez energiát igényel. Az élet alapja energiatermelés: az élet e tekintetben lassú égéshez hasonlítható. Minden, égéshez szükséges oxigénnek – melyet a sejtek általában nem képesek raktározni – el kell jutnia a sejtekhez, melyeknek ugyanakkor meg kell szabadulniuk az égéstermékektől (elsősorban a szén-dioxidtól). Az oda-és elszállításának folyamatosnak kell lennie, különben az energiatermelés megszakad, illetve a felhalmozódó égéstermékek megmérgezik a sejteket.

Az egész szervezet számára a légzés biztosítja az oxigén felvételét és a szén-dioxid leadását. A vérkeringés juttatja az oxigént a sejtekhez és onnan a keletkezett széndioxidot elszállítja a tüdőbe. Látható, hogy míg számos életműködésünk (emésztés, kiválasztás, szaporodás, stb.) hosszabb-rövidebb ideig szünetelhet anélkül, hogy ennek a szervezet egésze kárát látná, addig a légzés és a keringés átmeneti szünetelése is megszakítja az energiatermelés folytonosságát, vagyis a szervezetnek környezetével fenntartott egyensúlyát veszélyezteti. Légzés és keringés nélkül az élet átmenetileg sem folytatható, ezért a légzést és a keringést alapvető életműködésnek nevezzük. Mindkettő fenntartásához nélkülözhetetlen az idegrendszer szabályozó működése.

A légzéshez a mellkas fújtatószerű mozgására, a légutak átjárhatóságára, és a légző felület épségére van szükség. A keringéshez kellő mennyiségű vér, e vért továbbító szívműködés, valamint az erek tónusa szükséges. Az alapvető életműködések megszűntével a sejtek oxigénellátás nélkül maradnak, egyszersmind felhalmozódnak bennük az összeomló energiatermelés elszállítatlan bomlástermékei, melyet a sejteket károsítják.

Az életműködések hiánya az élet megszűntét, vagyis a halált jelentik. Ez a korábbi, elterjedt elképzelésekkel szemben legtöbbször nem pillanatos esemény, hanem folyamat, mely az alapvető életműködések megszűntével kezdődik, és a sejtek felbomlásával fejeződik be. A halál folyamata tehát károsodási folyamat, mely szövetenként változó gyorsasággal halad előre: az élénk anyacseréjű szövetekben gyorsabban, a lassú anyagcseréjű szövetekben lassabban. A leggyorsabban a központi idegrendszer, ezen belül is az agykéreg sejtjei károsodnak. Itt az elváltozások (normális testhőmérsékleten) már 3…4 perc után maradandók. Mivel emberi sajátosságaink jelentőse részének az agykéreg a hordozója, ez azt jelenti, hogy a légzés és keringés 3…4 perces hiánya utána a szervezet emberi egészként megszűnik létezni.

A leírtak értelmében a halál folyamatának első 3…4 percében tehát még nem alakultak ki visszafordíthatatlan elváltozások. Ezt az első szakaszt klinikai halálnak nevezzük (azért, mert ún. klinikai vizsgálattal: megtekintéssel, tapintással a szervezet halottnak tűnik, hiszen életjelenségeket nem mutat). A klinikai halál gyakorlatilag a szívmegállást jelenti.
Ha három percen belül hatásosan pótoljuk az alapvető életműködéseket (mesterségesen), esélyt adunk az életben maradásra. Három-négy perc után – beavatkozás nélkül – a folyamat átmegy a biológiai halál szakaszába.
A gyakorlat számára a következő meghatározások érvényesek:

  • klinikai halálról beszélünk, ha az alapvető életműködések hirtelen, balesetszerűen megszűntek, de helyreállításukra biológiailag megalapozott remény van
  • biológiai halálról beszélünk, ha az alapvető életműködések hiányoznak, és helyreállításukra biológiailag meghatározott remény nincs.

A „biológiailag megalapozott remény” azt jelenti, hogy nem áll fenn az újraélesztést (az alapvető életműködések helyreállítását) eleve sikertelenségre kárhoztató körülmény: 3…4 percnél bizonyosan és lényegesen hosszabb idő eltelte, az élettel összeegyeztethetetlen sérülés, súlyos, gyógyíthatatlan, szükségképpen halálos betegség végstádiuma, a szervezet nagyfokú biológiai öregedettsége.

Fontos: az alapvető életműködések megszűntétől a segélynyújtás megkezdéséig eltelt időt rendszerint nem ismerjük. A biológiai halál tényét bizonyító un. bizonyossági haláljelek általában csak egy-két óra elteltével mutatkoznak, ezért lehetetlen megmondani, hogy a balesetes még a klinikai halál stádiumában van, vagy már a biológiai halál kezdeti szakaszában. Mindezek miatt az alapvető életműködések hiányát észlelve haladéktalanul újraélesztést kell kezdenünk, hacsak nem nyilvánvaló ennek reménytelenség. Ne feledjük: csak a beteg javára szabad tévednünk!
Az alapvető életműködések mesterséges pótlását, illetve helyreállítását újraélesztésnek nevezzük. Az újraélesztésnek különös jelentőséget ad az élet megmentésének lehetőségén túl az a tény, hogy kellő tudás birtokában, külön eszköz nélkül, azonnal megkezdhető.
Az újraélesztés lehetőségére elvi alapot ad az, hogy ha saját kilélegzett levegőnket a beteg orrába fújjuk, ez a levegőnk „elhasználtsága” ellenére még mindig annyi oxigént juttat a beteg szervezetébe, amennyivel az életben maradáshoz elengedő. Ha a hanyatt, kemény alapon fekvő beteg mellkasát ritmikusan összenyomjuk, a mellüregi szervekből szakaszosan továbbíthatjuk a vért, azaz mesterséges keringés hozhatunk létre. Ez ugyan csupán körülbelül negyede lesz az egészséges ember nyugalmi vérkeringésének, arra mégis alkalmas, hogy a maradandó agyi károsodás bekövetkezését 3…4 percről …20 percre tolja ki. Ennyi idő alatt a megfelelő technikai eszközökkel rendelkező orvosi segítség a helyszínre érkezhet.

13.) Elsőségnyújtás
A baleset: a külső behatás okozta váratlan egészségkárosodás.
Az elsősegélynyújtás azon egészségügyi beavatkozások összessége, amelyeket bárki a végleges szakellátás megkezdése előtt, annak érdekében végez, hogy a baleset (vagy egyéb hirtelen egészségkárosodás) okozta életveszélyt elhárítsa, illetve a további állapotromlást legalább mérsékelje. Az elsősegélynyújtást az áramkörből való kiszabadítás után azonnal, minden mást megelőzően kell elkezdeni.

•    Eszméletén lévő áramütött személy ellátása
Ha az áramütött személy eszméleténél van, akkor szoros ruháit meg kell lazítani, nyugalomba kell helyezni és olyan módon kell leültetni, hogy bármikor – segítség nélkül – le tudjon feküdni. Ha az áramütött akár csak egyetlen pillanatra is elvesztette az eszméletét, akkor nem szabad magához térése után- még tiltakozása esetén sem – az orvosi vizsgálatot elhagyni!

•    Eszméletlen áramütött személy ellátása
Ha az áramütött személy nincs eszméleténél, akkor meg kell vizsgálni, van-e légzése. Eszméletlennek kell tartani a balesetest, ha rákiáltásra, kezének megszorítására, vállának megrázására nem válaszol, lehunyt szemhéjaira ráfújva nem rebbenek meg. Ha az eszméletlen balesetesnek a légzése rendben van, és nincs nyilvánvaló, súlyos csonttörése (gerinctörése, medencetörése, többszörös bordatörése, felkar-vagy combtörése) akkor stabil oldalfekvésbe kell hozni, és állandó megfigyelés alatt kell tartani, hogy a későbbiek során nem marad-e ki a légzése.

Eszméletlen balesetest itatni tilos! Felesleges időtöltés a valóban eszméletlen balesetes magához térítését szagoltatással vagy más ingerrel megkísérelni, mert a valódi eszméletlenség ezekkel nem szűntethető meg. Ha az eszméletlen balesetesnek nincs légzése, akkor a teljes körű elsősegélynyújtáshoz meg kell azt is vizsgálni, van-e vérkeringése (szívműködése). A vérkeringés vizsgálatának eredményétől függetlenül haladéktalanul meg kell kezdeni a mesterséges lélegeztetést!
A rendes vérkeringést a nyaki ütőérnél aránylat könnyű érzékelni, de azt, hogy a vérkeringés teljesen kimarad vagy csupán gyenge, gyakorlat nélkül nehéz lehet megállapítani. Ha az áramütött személynek a szívműködése is leállt, akkor – a mesterséges lélegeztetésen túlmenően – mesterséges szívműködtetésre (mellkas kompresszió, korábbi elnevezéssel: szívmasszázs) is szükség van. Ezt azonban lehetőleg olyan személy végezze, aki erre nem csak elméleti, de gyakorlati kiképzésben is részesült. A felesleges (tévedésből végzett) mellkas kompresszió veszélyes: nem csak nem segít, de árthat is – a mesterséges lélegeztetés után a mellkas kompresszió nélkül is rendbe jövő – sérültnek!

      Az egészségügyi szakemberek és mentőorvosok 2006. évi állásfoglalása szerint a nem egészségügyi szakemberek, illetve a nem kiképzett elsősegélynyújtók által végzett szívmasszázs még helytelen, szakszerűtlen végzés esetén is hasznosabb lehet és életet menthet, mintha nem csinálnánk – ezzel kihagyva egy lehetőséget az életmentésre. Az egészségügyi szakemberek felvetése alapján várhatóan módosítják az MSZ 1585 szabványt.

      Ha a balesetes ellátásra szoruló külső sérülést (égés, nyílt seb, stb.) is szenved, akkor ezt, az elsősegélynyújtás során ugyanúgy kell ellátni, mintha nem áramütés következtében állott volna elő. Az ilyen sérülés ellátása azonban nem késleltetheti az újraélesztési eljárások haladéktalan megindítását, és nem akadályozhatja azok folytatását.

•    A légzés vizsgálata

  • a balesetest hanyatt fektetjük (kemény alapra) a légutak szabaddá tétele érdekében betekintünk a szájüregbe, az esetleg ott lévő idegen anyagot (vért, hányadékot) ujjunkra tekert kendővel – a fejet oldalra fordítva – kitöröljük, a kimozdult kivehető fogsort eltávolítjuk
  • a mellkas elülső felszínéről felhúzzuk a felső ruházatot
  • az arcunkkal a szegycsont (mellcsont) magasságáig lehajolva oldalról figyeljük, hogy saját (normális) légzésünk 3-4 légvétele alatt ütemesen emelkedik és süllyed-e a mellkasa (főként férfiaknál), illetve a hasa (főként nőknél
  • ha e kitérések jól láthatóak, akkor a légzés kielégítő. Ha nem látunk kitérést, vagy csak nagyon bizonytalanul, akkor légzés nincs. vagy az nem kielégítő (tehát a mesterséges lélegeztetést haladéktalanul meg kell kezdeni).

•    A stabil oldalfekvés létesítése

  • a hanyatt fekvő beteg ellenkező oldala mellé térdelünk, (kb. a dereka magasságában) mint amerre fordítani akarjuk (a fordítás iránya általában közömbös)
  • lábai felé eső kezünkkel alulról átfogva magunk felé húzzuk, és a medence túloldali, megemelkedett fele alá a velünk ellentétes oldali kart (amilyen mélyen csak lehet) betoljuk.
  • a felénk eső felső végtagot keresztbe vetjük a mellkason úgy, hogy a kéz a váll fölé kerüljön
  • a térdeknél, és a felén eső felkarnál megfogva a beteget, erőteljes lendülettel, de nem durván átfordítjuk a velünk ellentétes oldalára.

•    Ezután a testhelyzetet szükség szerint megigazítjuk

  • a felül lévő végtag könyökben behajlítva a beteg mellkasa előtt helyezkedjék el, a kézfejet a beteg arca alá helyezzük, úgy, hogy a szájüregből a hányadék, vér, stb. kifelé folyhasson
  • az alul lévő lábad térdben és csípőben még jobban behajlítjuk, a felül lévő kinyújtott láb ezt súlyával rögzíti.

•    Ha a stabil oldalfekvés ellenjavallt (pl. gerinctörés miatt), az áll felhúzásával (a száj zárásával) és a fej óvatos, mérséklet hátraszegésével biztosítható a légutak átjárhatósága. Az eszméletlen serültet a stabil oldalfekvésbe helyezése után külön – s ezt követően szinte folyamatosan – figyeljük, légzéség ellenőrizzük; ha szükséges a szájüregét ismételten tisztítsuk ki, s a légzése esetleges kimaradása esetén haladéktalanul kezdjük meg a mesterséges lélegeztetést. Ilyenkor természetesen a sérültet hanyatt kell fordítani.

•    Befújásos lélegeztetés
Ha az áramütött személy nem lélegzik, az elsősegélynyújtónak azonnal meg kell kezdenie az újraélesztést a befújásos lélegeztetéssel a következők szerint:

  • a légutak szabaddá tétele érdekében gyorsan ismét ellenőrizze a szájüreget
  • ha kéznél van, teríthet kibontott vászonzsebkendőt vagy gézdarabot az áramütött személy arcára, de papír zsebkendőt semmiképpen sem!
  • térdeljen az áramütött személy felsőteste mellé (jobbkezes elsőségnyújtó általában a jobb oldalára, balkezes a bal oldalára)
  • egyik tenyerét az áramütött személy homlokára (a hajas fejbőr határára), másikat az állcsúcsra téve zárja a szájat, egyidejűleg a fejet szegje hátra
  • vegyen mély lélegzetet, és a sérült orrán (vagy ha ez nem oldható meg, akkor a száján) keresztül végezzen befújást, majd ezt négyszer gyorsan ismételje meg; közben a sérült teljes kilégzését meg kell várni, a mellkas figyelésével ellenőrizze a kilégzést
  • ha kilégzést jelző mellkas mozgást (süllyedést) nem észlel, akkor a befújás sikertelen volt, ezért próbálja meg a fejet még jobban hátraszegni, a sérült száját még jobban zárni és törekedjék jobb tömítésre a sérült orra körül
  • folytassa a befújást – és ha van mellkas mozgás – végezze azt folyamatosan saját (nyugalmi) légzése ütemében.

•    Mellkas kompresszió
Ha a nyaki ütőér kitapintásakor nem tapasztalunk lüktetést, azaz nincs vérkeringés, akkor meg kell kezdeni a keringés helyre állítását is mellkasi kompresszióval a következőképpen:

  • a balesetes mellé térdelve, kezünket lapos tenyérrel a szegycsontra helyezzük, úgy, hogy az ujjaink a fej felé mutatnak. A kéztő a szegcsont alsó harmadára essék, másik kezünket pedig keresztbe helyezzük
  • lökésszerűen hirtelen benyomjuk a szegcsontot a gerinc felé kb. 5 cm mélyen, egy pillanatig benyomva tartjuk, majd hirtelen megszüntetjük a nyomást. A teljes művelet kb. egy másodperc legyen, a benyomva tartás kb. fél másodpercig tartson. A percenkénti kompresszió száma kb. 60 legyen. Az első egy-két benyomás óvatosabb legyen – tájékoztató jellegű, a mellkas rugalmasságát és ellenállását kipróbálva – így a bordatörés lehetősége kisebb
  • a klinikai halál állapotában többnyire mindkét  alapvető életműködés megszűnik, tehát együtt kell végezni a lélegzés és a vérkeringés mesterséges működtetését, illetve helyreállítását. Ilyen esetben mindig négy befújással kezdjük az újraélesztést.
  • ha csak egy elsősegélynyújtó van a helyszínen, akkor a négy befújás után 15 szívkompresszióból és két befújásból álló ciklusokkal folytatjuk az újraélesztést. Ez rendkívül fárasztó művelet, 8…10 perc elteltével csökken a hatásfok is, ezért fontos minél előbb segítségről gondoskodni. Újabb orvosi vélemények szerint szívmegállás esetén a szívkompresszióval kell kezdeni, és csak azt követően szabad a befújásos lélegeztetést alkalmazni, mert a korábbi felfogás szerint veszélyes időveszteséget okozhat. A szívmegállás követeli meg az azonnali beavatkozást, a lélegeztetés megindítása ¬– e felfogás szerint – néhány percet várhat.
  • ha két segítségnyújtó végzi a mentést, akkor a kétféle művelet megoszlik közöttük. A négy befújás után öt kompressziót végez az egyik, és egy befújást a másik, majd öt kompresszió – egy befújásból álló ciklusokkal folytatják a mentést. A két műveletet csak felváltva szabad végezni!
  • az újraélesztési eljárásunk közben ellenőriznünk kell annak hatását (pl. a mellkas mozgása jól látható), eredményét és sikerét

Megjegyezzük, hogy a mellkas kompresszió csak a megállt szív újraindítására és természetes működésének mesterséges pótlására alkalmas, fibrilláció esetén hatástalan.
Defibrillátor: ezek elektronikus érzékelőkkel állapítják meg, hogy fellépett-e fibrillació. Ha igen, akkor egyenáramú áramütéssel megállítják a szívet, s a megállt szív saját impulzusok hatására indul meg.
Az újraélesztést addig kell folytatni, amíg az áramütött személy saját légzése visszatér, vagy amíg szakképzett személy – orvos, mentő – a kezelést át nem veszi.

  • Újraélesztés után előfordulhat, hogy a már megindult vérkeringés vagy légzés ismét megszűnik, ezért azokat időnként ellenőrizni kell. Az elsősegélynyújtó szükség esetén kezdje meg ismét az újraélesztést. A sikerrel újraélesztett beteget pillanatokra sem szabad magára hagyni, mert az alapvető életműködések akármikor ismét megszűnhetnek. Ha a légzés és keringés kielégítővé vált, de az eszmélet nem tért vissza, a beteget óvatosan stabil oldalfekvésbe fordítva folyamatosan figyelni kell. Előfordul, hogy az eszméletlenség múltával a magához térő beteg zavarttá, nyugtalanná válik, ami mielőbb orvosi ellátást sürget. A beteggel beszélgessünk és igyekezzünk megnyugtatni.

Gyakori hibák az újraélesztés során:

  • időveszteség a vizsgálatnál
  • a felületes vizsgálat téves eredményt ad
  • helytelen fektetés (a kemény alap hiánya)
  • hibás technika a befújásnál
  • elégtelen a fej hátraszegése
  • rossz a tömítés a beteg orra és a segélynyújtó szája között
  • durva a befújás
  • helytelen befújás (különösen szájba történő befújás esetén) miatt a gyomor felfújása
  • gyakorlati kioktatás nélkül, rosszul végzett szívmasszázs, ennek következtében további sérülések
  • segítség kérés elmulasztása.

Összefoglalva a mentés a következő műveletekből áll:

  • a műszaki mentés, a balesetet szenvedett személy kiszabadítása az áramkörből
  • a sérül nyugalomba helyezése, a sérülés fokának, a sérül állapotának megállapítása, a légzés vizsgálata
  • segítséghívás, orvos, mentő értesítése
  • elsősegélynyújtás:
        • befújásos lélegeztetés
        • ha van légzés a sérült stabil oldalfekvésbe helyezés

NE FELEDJÜK!

Nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre, ezért az elsőségnyújtást azonnal meg kell kezdeni. A négy perc kezdetét nem ismerjük, ezért az időtartam alapján sohasem hagyhatjuk el az újraélesztés megkezdését. Az újraélesztést nem hagyhatjuk abba csak a légzés visszatérésekor, vagy akkor, ha a sérültet tőlünk a mentő vagy az orvos felelősséggel átveszi! Ha szükséges újból el kell kezdeni az újraélesztést, azonban a halál beálltának megállapítása nem a mi feladatunk!